*Destiny szemszöge*
Szörnyű fejfájásra ébredtem, de nem volt sok időm gondolkodni, ugyanis várt a wc. Ez az egyetlen rossz dolog, ha vegyíted a dogokat és túladagolod magad. Szóval az egész tegnapi adag kijött. Mikor végeztem visszamentem a hálómba és elterültem az ágyon és a plafont bámultam. Csak az az egyetlen baj ezzel, hogy ilyenkor mindig végiggondolom az életem.
"Vajon a szüleim, mit gondolnak rólam, szeretnek-e még....hiszen lassan két éve nem beszélek velük és anyu, már biztosan idegroncs"
-Istenem, mit teszek!- ültem fel fénysebesen zokogva. Anyuék után kell mennem Londonba...de, akkor itt hagyom Bradfordot...Annyi szép emlék fűz ide...és Ő. De elment és itt hagyott! Ezért lettem ilyen...
"Ne add fel az álmaid! Biztos vagyok benne, hogy bejutsz majd a Harvardra, ha nagyon hiszel benne! Tehetséges vagy és szeretném, ha évek múltával büszke lehessek rád!"...Csengenek a fülemben szavai..Ő hitt bennem, én miért ne bízzak a tudásomban?!..Fel kell állnod! Itt kell hagynod, ezt az életetés küzdened kell! Küzdened az elesettekért, az állatokért, a világ elromlott erkölcsi életének megjavításáért! Te nem egy pitiáner drogos vagy! Ez, csak egy időszak volt az életedben! Ez volt az a mélypont, amikor rájöttél, mit is akarsz igazán csinálni....
~Pár nappal később~
Összepakoltam mindenemet, amire nem volt szükségem eladtam. Ezalatt az idő alatt nem nyúltam semmilyen bogyóhoz, kivéve altatóhoz. Ahhoz is csak azért, mert túlpörögtem a szüleimmel való találkozás miatt. Ma indulok...indulunk Londonba. Azért a többes szám, mert Kate is velem jön. Igazi barát. Az egyetemmel kapcsolatos terveimet, azonban még nem tudja. Kíváncsi leszek, mit szól majd.
10:00 megjött a kocsival.
- Na drága, mehetünk?- kérdezte legeslegeslegjobb barinőm. Jut is eszembe, milyen vicces szó: barinő.
- Igen, bár furcsa lesz itt hagyni ezt a várost. Itt nőttünk fel. Emlékszem az ovira, mikor mi hárman találkoztunk és legjobb barátok lettünk. Emlékszek a sok hülyeségre, amibe belekeveredtünk. Emlékszek, arra amikor összejöttünk. Emlékszek a hűségre, az összetartásra, a barátságra, a testvéri szeretetre, a szerelemre. Egyszóval a gyerekkoromra. De egyszer minden elmúlik és, csak egy emlék marad..- Utoljára visszanéztem a házra, amiben felnőttem, majd sóhajtva beszálltam a kocsiba. Nem kellett semmit sem mondania ahhoz, hogy tudjam ő is ugyanezt érzi. Tudtam, hogy mi ketten örökkön örökké együtt maradunk és ő sosem hagyna magamra. Mert megtapasztaltam. Ezalatt a szörnyű két évem alatt sem hagyott magamra, pedig tudom, hogy egy agyrém voltam. a drogot..hát, azt nem tudta elvenni tőlem. Tudta, hogy mennyire fáj odabent. De köszönöm és egész életemben hálás leszek neki a barátságunkért.
Kiértünk Bradfordból, jelezte a tábla. Ekkor legördült egy könnycsepp az arcomról...ez azt jelentette, hogy egy új élet veszi kezdetét. Fáj de tudom, hogy sokkal jobb ember leszek.
Pár óra múlva megérkeztünk anyuék új otthonához. Nagyon rettegtem. Két éve nem tartjuk a kapcsolatot. Rettegve szálltam ki a kocsiból. Sajnáltam, hogy Kate szállodában akart aludni. Bár megértem, hogy nem akar egy családi dráma kellős közepébe csöppenni.
Bekopogtam. Senki nem nyitott ajtót. Próbálkoztam még egyszer, de akkor sem nyitott senki ajtót. Elkönyveltem magamban, hogy nincsenek itthon. Leültem a veranda lépcsőjére és vártam. Nem telt bele egy óra és megállt a garázs előtt egy kocsi. kiszállt anyu és mikor észrevett odarohant hozzám és sírva a nyakamba borult. Szorosan megölelgetett, de nem kérdezett semmit. Pár perc után apu is odajött, majd beinvitáltak a házba. Jobb is volt nem kint megbeszélni, ezeket a dolgokat. Két óra...ennyi ideig tartott mindent átbeszélni. Nem haragszanak rám, sőt! Mikor az életem drogos fejezetéhez értem, csak annyit mondtak, hogy mindenki követ el hibákat! Ja és, hogy öltözzek fel szépen, mer apu cégénél fontos bál lesz és szeretnének gyönyörű lányukkal csillogni.
Hát, úgy voltam vele ok. miért ne? új élet, új szokások!
Mázli, hogy régen rengeteg alkalmi ruhát vettem és nem nőttem ki őket, így volt mik közül választanom.
Ez lett az igazi:
Nem túl komoly, olyan semleges. ez pont jó számomra....
